Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Gondoltam egy bátrat, és X-Plane 10-el mentem péntek esti repülni...

Rég repültem 747-essel. Talán utoljára a Cargolux színeiben. Végre egy használható 747-es X-Plane-hez. Nem egy PMDG, az tény - de az eddigi felhozatalhoz képest messzi a legjobb. Rég repültem már FMC-vel is, így nekiláttam felprogramozni.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Késő délután volt, a nap még bűven sütött. Az indulás Denver-ből történt, a célállomás pedig Dallas Forth Worth reptere, a United Airlines színeiben. (KDEN-KDFW)

Sokat tanakodtak a srácok, hogy mi is legyen az indulási eljárás. Egy jó negyed órás megbeszélés után megszületett a döntés, és elkezdtük kérni az útvonal-engedélyeket. A gépbe közben szép lassan csorogtak be az utasok. Teli lesz a gép, mókás lesz.

Sorra kerültem én is, megkaptam az útvonal-engedélyt, FL370-es utazómagassággal. A gép teli volt. Üzemanyaggal is és utasokkal is. FMC felprogramozva, utasok bepakolva, üzemanyag rendben. Jött a pushback autó, szépen kitolt a gurulóútig, miközben én szép sorban beröffentettem a hajtóműveket. Minden rendben ment. Nem sokkal később megkaptam a gurulási engedélyt az aktív kifutóra. Már gurulás közben furán viselkedett a gép, folyamatosan jobbra húzott - betudtam a 13 csomós oldalszélnek. Kiértem a pályához, majd pár perc várakozás után megkaptam a pályára való felállásra az engedélyt.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Amikor csak lehet, kézzel abszolválom az utazómagasságra emelkedést. Így volt ez most is. De csak tervezve. Szerencsére mindig beállítom a robotpilótát és a F/D-t, hogy ha bármi van, akkor a lehető leghamarabb tudjak robotra váltani. Rátoltam a gázt, a gép elkezdett mély dübörgéssel gurulni a betonon. Egyre inkább húzott jobbra. Az oldalkormányt már félig ki kellett téríteni, hogy egyenesben maradjon. 160 csomónál jártam, a pálya vége pedig közeledett. A felszállás mellett döntöttem. Megpakolt gép, 15 fokos fékszárny és kb. 175 csomós sebesség. Épp csak elég a levegőbe emelkedéshez. A gép továbbra is erősen húzott jobbra, emelkedni pedig egy nyugdíjas hadirokkant lajhár sebességével emelkedett. Ami alig 200 láb/perces variót jelentett. Robotpilótát felkapcsoltam és beállítottam 100 láb/perces emelkedést, majd elkezdtem keresgélni, mi lehet a félrehúzás oka.

Először nulláztam minden trim pozíciót, de nem segített a dolgon. A fékszárnyak is rendben voltak, egyik sem szakadt le. A Yaw Damper is ki volt kapcsolva. Utoljára maradtak a hajtóművek. Lenéztem a monitorra és láttam, hogy a hármas hajtómű sugárfék pozícióban díszeleg. Fa, többesszámban. Lekapcsoltam a sugárfordítót és végre elkezdett növekedni a sebesség. Átkapcsoltam FLCH módba és toltam neki, ahogy a csövön kifért. A kis baleset miatt egy jó 5 percet veszettem, mert nem a tervezett útvonalon repültem.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

A gép, úgy FL280-ig gyönyörűen emelkedett. Ott viszont elkezdett megtorpanni. Beállítottam a magasságtartást és gyűjtöttem egy kis sebességet, hogy végre tudjam hajtani a step-climb-omat. Ahogy fogyott az üzemanyag, úgy tudtam egyre és egyre jobban megközelíteni a FL370-et. Mindeközben kb. félúton Kotta utolért. Ismét egy kis sebességgyűjtés következett, majd végre elértem a végső magasságot.

Néha rápillantottam a ND-ra és láttam, micsoda szép időjárásunk van.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Sokáig ugyan nem tudtam ott maradni, mivel a kb. 2 órás útból nagyjából fél órát repültem tervezett magasságon. Kérhettem volna alacsonyabb magasságot induláskor, de bevallom, nem ismertem annyira a gépet, hogy tudjam, megpakolva esélytelen gazdaságosan ezen a magasságon repülni.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Hátramentem az utasokhoz, ahol is sikerült a lemenő napot megvizslatni a szárny felett. “Fúj-fúj, de azért akarom...” :)

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

A kabinba visszafele menet, előrejött velem az egyik stewardess és beszédbe elegyedtünk. A rádiót kicsit lehalkítottam, hogy ne zavarjon. A nap ment lefele, a hold jött felfele. Egész érdekes fények kezdtek kialakulni a kabinban. Először fakó narancs, aztán narancs ami átment egy egész sötét rózsaszínes-lilás árnyalatba. Én ilyet még nem láttam. Vannak egyáltalán ilyen fények, vagy csak a színes kontaktlencsém zavart meg?

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Lassan teljesen besötétedett. Közeledtünk a süllyedés megkezdéséhez. Elzavartam a stewardesst, felhangosítottam a rádiót és jelentettem az irányításnak, hogy süllyedésre kész. Majdhogynem üdvrivalgás fogadott, hogy végre hallani az én hangomat is :)

Elkezdtünk belesüllyedni a felhőkbe. Koromsötét lett körülöttünk, a hold fénye ott adott csak helyenként kicsit világosabb fényeket, ahol ritkább volt a felhő.

Sima ILS megközelítés, semmi extra. A robotpilótát az iránysávon kikapcsoltam és kézzel hoztam le a gépet. Meg kell hagyni, szép az éjszaka Dallas Fort Worth környékén.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth
Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Soma bácsi utánam érkezett, majdnem fél órával, így volt időm autót szervezni, hogy vigyen ki a kifutó végébe, fényképkészítés alapos gyanújával. Az eredmény, íme:

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

A terminálra visszamenet láttam, hogy az utasok már kiszálltak, a másodpilóta mindent lekapcsolt, az utasvilágítás maradt csak meg a takarítószemélyzetnek.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth

Anno az FS-es időkben nagy szerelmem volt a PMDG 747-ese, néha repültem a Precision Simulator-al is. Az eddig a legdurvább. Ott 99%-ban minden stimmel. Egyetlen hátránya, hogy teljesen IFR szimulátor, még a kifutó is csak egy szürke csík, némi világító pöttyel.

Ha úgy vesszük, visszalépés volt ez, de élményben mindenképp előrelépés. Annak ellenére, hogy az XP10-ben minden zöld, kezdem elhinni, hogy egy repülőben ülök. Lehet, ez köszönhető annak, hogy egy bizonyos minőségi szint alatt már be sem ülök egy-egy gépbe - ez most nagy élmény volt. Lehet csak az újdonság, de nem hiszem. A következő utat a CRJ-200-al fogom teljesíteni, meglátjuk az mit tud. Később pedig érkezik a beszámoló a gépről.

Péntek esti repülés: Denver - Dallas Forth Worth