Pár hete sikerült szert tennem egy Oculus Rift-re. Azért is tartott ilyen sokáig megszülni ezt a bejegyzést, mert azon túl, hogy "tejóságosszentatyaúúúristen", nehéz szavakba önteni az élményt :)

Oculus Rift DK2 vs CV1

Bevallom, már nagyon régóta fájt a fogam egy ilyen eszközre. Pár évvel ezelőtt egy meetup-on kipróbáltam a DK2 - fejlesztői változatot, de akkor még a fejkövetés és a felbontás is nagyon gyerekcipőben járt. A CV1 viszont már tud olyan képminőséget adni, ami az élvezhető szintre hozza a repülést, autózást, lövöldözést.

Az első pár nap (körülbelül két hét :)) azzal telt, hogy utánajártam, hogy lehet még több FPS-t kicsikarni az MSI 1050Ti kártyámból, miután kihevertem a szédülés-hányinger kombót :) Az első este után 2 napig folyamatosan szédültem, hányingerem volt - mintha sose akarna elmúlni... Aztán szép lassan hozzászokott a szemem/agyam az "átveréshez" és most már nem veszi úgy, hogy ételmérgezésem van és mindent ki kell pakolni. Ebben nagyon sokat segített a gyömbér is. Utána már csak így repültem - előtte/közben gyömbért régcsáltam, vagy teát ittam :) Mostanra már megszoktam, DCS-ben sem probléma a közelharc.

A leírhatatlan, leírva

Az első élmény az olyan, hogy le akarod rakni a virtuális lemezt a virtuális asztalra. És ha nem figyelsz, a padlón koppan a kontroller

- mondták nekem előtte. Nevettem. Aztán le akartam rakni a virtuális lemezt a virtuális asztalra.

Az első meglepetés a teljes valóság és méret érzet volt. Hogy minden akkora és ott van, ahol a valóságban gondolnám. A kontrollekkel odanyúlok, és ott a kapcsoló, ahova nyúltam. Amikor kinézek a 737-es oldalablakán hátrafele, hogy lássam a szárnyvéget, akkor az MESSZI van. Nem úgy, mint a monitoron, hogy kisebb. Hanem tényleg MESSZI van :)

Amikor először repültem a kis ultralight-al, egyből az az élmény kapcsolt be, amit gyerekkoromban éreztem, mikor ismerős felvitt egy-egy repülésre. Egyedül a szél és a mozgás hiányzott belőle. Sokáig még a mozgás sem, mert az agyam teljesen elhitte, hogy ott vagyok, és mikor bedöntöttem a gépet, ki akartam esni a székből :)

A jövő

A repülésen túl persze sok egyéb formáját kiprbáltam a VR-nak, lövöldözés, autózás, mászkálás, űrrepülés, stb. Az tény, hogy kell hozzá egy nagyon erős konfig és rengeteg türelem és komprimisszum készség. De szép lassan beleszokik az ember, és utána már csak az élvezkedés van hátra :)

A napokban jön ki több 4K illetve 8K felbontású VR szett is, igy bátran mondható, hogy van fejlődés és konkurencia. Még kell a technológiának egy jó 5-10 év, mire arra a szintre jut, hogy tényleg nem egy kisérleti játékszer legyen. Nagy tömegekhez továbbra is nehezen fog eljutni az ára és a PC-re költött pénzmennyiség miatt, ami már elbír egy 4 vagy 8K-s kijelzőt, stabil 45, de inkább 90 FPS-el.

Kell-e? Avagy végszó

Mikor elkezdtem keresni ebay-en és amazonon Oculus Rifteket, azt láttam, hogy rengeteg ember adja el az alig, vagy egyáltalán nem használt Rift-jét. Csalódtak benne, kevésnek tartották a felbontást, kevés volt a játék rá - vagy épp nagyon drágák... Erre mondtam, hogy kell a kompromisszum. A játékok sokkal alacsonyabb felbontáson futnak csak, és még úgy is sokkal kevesebb FPS-el, mint ahogy monitoron futna. De rengeteg jó ötlet, élvezetes játék van már most, amiért nem sajnál az ember 10-15 ezer forintnak megfelelő összeget kiadni - és mondhatni még gyerekcipőben jár a játékfejlesztés VR kapcsán...

Személy szerint én gyakorlatilag megkaphattam azt amire egész gyerekkorom óta vágytam, és eddig csak monitor előtt ülve tehettem meg. Igaz, a monitor most is csak közelebb jött, de az pont elég, hogy átverje az agyam és elhiggyem, hogy TÉNYLEG repülök. Vagy valami hasonló... :)