Ott kezdeném az egészet, amikor váltottam FSX-re. Vettem egy új gépet, megvettem FSX-et, minden kiegészítőt, elköltöttem egy csomó pénzt csak azért, hogy rendesen működjön a szimulátor. Később nem sok időm volt repülni. Néha amikor tehettem leültem, hogy akkor most repülök egy jót. Jött a fagyás, szaggatás, szokásos FS dolgok... El is ment a kedvem az egésztől.

Ekkor döntöttem úgy, hogy kipróbálom X-Plane-t. Azok alapján amiket hallottam róla nem gondoltam, hogy meg fogom szeretni. Letöltöttem a demót, elindítottam. Innsbruckban állva csak néztem ki a fejemből, mit kezdjek én ezzel. Természetesen FS-ből kiindulva kerestem a beállítási lehetőségeket. Nem is nagyon találtam semmit, egy teljesen más világba csöppentem. Ekkor kezdtem keresgélni a neten és találtam rá az x-plane.hu-ra. Olvasgattam a blogokat, szemléket, fórumot és egyre jobban kezdett érdekelni a dolog. Lassacskán kiismertem magam a menüben. Az első nagyon pozitív benyomás akkor ért amikor megtaláltam a joy konfigurálási lehetőségeket. Csak lestem, hogy mennyi mindent be lehet állítani. Neki is láttam bekonfigurálni az X52-esemet. Röpke 2-3 óra alatt sikerült is :) És megint csak lestem, hogy az X52-est nem igazan tudtam kihasználni FS-ben, ehhez kepést itt jöttem rá milyen jó kis joy-om van. Rátettem a nézeteket, a reverse-t a szabályozható csuszkára, stb. Gyakorlatilag nem nagyon kell elengednem a botot repülés közben. Meg talán kicsit kevés is az X52 a lehetőségekhez kepést. Minden fontos funkciót rá lehet tenni de még akadnak lehetőségek amikkel meg kényelmesebbé lehet tenni a repülést.

Minden belőve, jöhet az első értelmes iskolakör. Felszállás, upwind, downwind, billeg a gép, ugrál, alig bírom egyenesben tartani. Finoman trimmelgetek és egyszer csak egyenesen repülök... Ekkor azt már láttam, hogy az X-Plane grafikája nekem teljesen megfelel. Nincs olyan szinten mint FSX persze, viszont folyamatosan repül, szinte erezni a gép rezdüléseit. Jön a base, final, lassítani kéne úgyhogy behúzom a fékszárnyat. Erre a gép ledobja a jobb szárnyát. Hoppá! Fékszárny leszakadt! Először próbáltam a csűrőkkel megtartani, aztán visszahúztam a fékszárnyat, visszataláltam pályairányra és 100 csomóval leszálltam a Cessna-val. Két pattanás, gyenge fékezés, majd teljes fékerő mert elfogyott pálya... :)) Jó pár kört megtettem mire megmaradt, hogy figyeljek sebességre, mindenre.

Ezután letöltöttem a legnépszerűbb kiegészítőket. Nagyon kellemesen érintett, hogy mindent bemásoltam a megfelelő könyvtárba és mar működött is. Nem kellet telepítgetni, újraindítani semmit, állítgatni és izgulni, hogy vajon fog-e működni...

Meg is rendeltem a 6 DVD-t :) Meg is érkezett, 30$ nem pénz érte és még a postai költséget is ok fizettek!! :))

Ezután olvastam a felhívást: AN2 tesztelők kerestetnek, lehetőleg olyanok akiknek nincs sok tapasztalatuk az ilyen masinákkal. Tökéletesen alkalmasnak éreztem magam a feladatra az FS-es FMC-s, 737, MD11-es repülések után.
Megkaptam az Ancsát, nehány instrukcióval. Neki is ugrottam, indítás megvan, nézem a cheklist-et, melegíteni kell. Persze, FS-ben is benne voltak ezek a dolgok a cheklist-ekben, de erre most nekem nincs időm - gondoltam. Szálljunk fel, nézzük meg, hogy repül. Nagy gáz a taxizáshoz és le is fulladt a motor. Nem is indult újra... :) Ekkor jöttem rá, hogy FS-t el is felejthetem, itt már másról van szó. Na próbáljuk meg még egyszer: motor indít, melegít, taxi, felszállás. Háát nem lettem volna utas ezen az AN2-n... A gép bukdácsolt minden tengelye korul. Néha mar azt hittem elvesztem a kontrollt de valahogy csak helyre állt a rend. 1000m-en büszkén egyenesen repültem amikor kigyulladt a motor. Na szép gondoltam, valamit megint elszúrtam. Tűz elolt, motor leáll és egy gyönyörű vízre szállást csináltam a kis-Balatonon. Ez is tetszett de nem az a cél, gondoltam.

Sokat kellet kérdeznem, olvasnom, tanulnom mire úgy éreztem, hogy tudom kezelni a repülőt.
Mivel ezen mar túl vagyok, elindultam Ancsával Krakkóba. Minden tökéletesen működik. Figyelem a motort, a hőmérsékletet, 2400m-en repülök a Tatra fölött. Minden nagyon szép az időjárást kivéve. Egyszer csak elkezd fogyni a sebesség, kikapcsol az automata. OK gondoltam, összeszedem a masinát kézzel és visszakapcsolom a robotot. A sebesség csak fogy, a motor a megengedett maximumon pörög, mégis csak enyhe sülyedéssel tudom stall speed fölött tartani. Ez nem túl kényelmes szitu a hegyekben... :) Próbálkoztam mindennel, fordulatszám váltás, mixture, stb. de a vége az lett, hogy rátoltam még a gázkart. A motor természetesen kigyulladt, kényszerleszállás egy laposabb mezőn. Földet érés után derült ki, hogy nem is annyira lapos. Pörögtem mint a búgócsiga de aztán csak megállt valahogy. Ezt is túléltük... :) Ismét kérdeznem kellet, hogy mi a hiba. Jegesedés! Lejegesedett a szárny, mivel belerepültem a felhőkbe. Tudtam én, hogy kerülni kell a felhőket, azt is tudtam, hogy a legtöbb gépben van jégtelenítő rendszer csak azt nem tudtam, hogy ha lejegesedik a szárny akkor nem repül a repülő :)) Ezek után úgy döntöttem újra meg kell tanulnom repülni!!

FS-ben szerzett tapasztalataim alapján úgy gondoltam, hogy értek a repüléshez. X-Plane-el repülve viszont rá kellet jönnöm, hogy alapjaiban fogalmam sincs róla. Ezert én nagyon örülök, hogy váltottam. Kicsit sajnálom, hogy nincsenek olyan szinten kidolgozott nagyvasak mint az FS-ben de bízom benne, hogy előbb utóbb ezek is előkerülnek. Szerettem az FS-ben FMC-vel repülni 737-el, A320-al, MD11-el. Nem azért, mert nem tudok FMC-nelkul repülni, hanem azért mert a valóságban is FMC-vel repülnek. Viszont megismertem egy más fajta repülést, ami legalább annyi örömöt ad, ha nem többet, mint a kereskedelmi repülés. x-plane.hu-n keresztül megismertem az FSEconomy-t, ami értelmet is ad az egésznek. Nem mindegy, hogy hogyan üzemeltetjük a repülőgépet, úti célunk van, pénzt keresünk és még rengeteg dolgot tehetünk...