Kiszúrtam magammal. Nem kicsit, nagyon. Kész volt a műszerfal tulajdonképp. Aztán átgondoltam, hogy hogy fogom én ezt textúrázni...
Orbitális szopással. Máshogy nem. Nem gondolkoztam előre, egyáltalán. Pedig mikor az Ancsának csináltam a műszerfalát, rengeteg szívásba ütköztem a textúrázáskor. És most ismét elkövettem a hibákat, még a második újraépítéskor is - igen, ez már a második műszerfal :)
Ez van, amikor kiesel a gyakorlatból: elfelejted azt a sok kis apróságot, amitől produktívan tudsz dolgozni, nem szivatod magad orrba-szájba. Most kimaradt ismét fél év. Ennyi.
Íme egy példa:
A sok éles kis háromszögre ugyan lehet textúrát húzni, kérdés, hogy mennyire fog torzulni. Hát nagyon! Ugyanis a Blender megpróbálja "ráfeszíteni" a textúrát, ami azt jelenti, hogy a kis háromszögekbe megpróbál pixeleket bezsúfolni. Na de mennyi fér bele, milyen felbontáson? Véges számú, és ahogy ezen a képen is, "besűrűsödik" és elnyomorodik. Fájdalmas lesz ez később.
Végül ezeken a helyeken teljesen életlen lesz a textúra, ráadásul pl. feliratot sem lehet majd emiatt ide helyezni egykönnyen. Szóval szopatom magam :)
Lassan azért visszarázódom a dologba, úgyhogy ha megvagyok ezzel a babramunkával, folytatom a középső konzolt.
