A leszállás nem egy egyszerű dolog. Főleg, ha vizuálisan kell csinálni. És főleg, ha a kifutó helyett felhőket látsz.
Kicsit döcögősen indult az előző péntek esti repülés. Robi végül előkerült és kezébe vette az irányítást (tudom, ócska, hajnali fél 1 van). Mint szinte mindig, a felszállás simán ment. Erre az útra is a Trident 1C-t választottam, nagyon kezes gép, kézzel is kitűnően vezethető, ráádasul NON-RNAV, tehát nincs benne FMC meg mindenféle ilyen modern dolog. VOR, NBD. Oszd be.
Az úton semmi izgalmas nem történt azon kívül, hogy Gésa bácsi vette át az ékező forgalmat, úgy félúton. A gépek tulajdonképp nem egészen arra repültek amerre kellett volna nekik, így Robi ismét kezébe vette a dolgokat és mindenkit helyrerakott.
Az első gép - Krisz - sikeresen leszállt. Szólt, hogy oldalszél van, erősen rá kell tartani. Második gép is a földön. Én következtem a sorban. Már az utazómagasság elhagyásakor nekiálltam szívatni magam és kézzel hoztam a gépet. Szólt Robi, hogy ott van előttem a pálya 3 mérföldre, jelentsem ha látom. Nem láttam. Helyette láttam ezt:
Mivel már a földön kellett volna lennem, szóltam, hogy go-around, majd minden visszahúz és kövér gáz. Jött a szép széles iskolakör. A hegyek közt lavírozva. A végső egyenesre inkább a végső görbe a helyes kifejezés. A hegyek miatt, kb. csak 6 mérfölddel a pálya előtt lehetett ráállni a final-ra. Már ha látja az emberfia a kifutót. Tudtam én, hogy ott van, süllyedtem is, meg átsejlett a felhőkön a földön álló gépek fénye, meg magabiztos is voltam.
De a felhők azért csak felhők. Amik dobálnak, emelnek, süllyesztenek, fagyasztanak. No így történt az, hogy egyszer csak megláttam magam alatt a kifutót. Én meg cirka 100 láb magasan bohóckodtam. Esélyem nem lett volna megállni a kb. 1900m hosszú pályán. Ismét átstartoltam. Most már legalább tudtam, hogy jó helyen járok. Mindeközben Robi közeledett a célreptérhez, így velem is-, és a saját repülőjével is foglalkoznia kellett, amiért minden elismerésem :)
Ismét egy kör. Mikor fordít(ana) rá a végső görbére, látom, hogy nem fordul a HSI. A műhorizont is mintha tévedne kicsit. Rájöttem. A gépen kikapcsolt az inverter. Mindezt a forduló és süllyedés közben úgy, hogy a reptér helyén még mindig egy nagy paca felhőt láttam.
Egy életem, egy halálom, én most itt leszállok. Közeledtem a felhőkön keresztül a kifutóhoz és csak sejtettem a földön lévő gépek fénye alapján, hogy most jó helyen lehetek. A gépet majdnem átesési sebességig lassítottam és tovább süllyedtem, bele a felhőkbe. Egyszer csak megjelent előttem a kifutó. De magasan voltam; nem annyira mint előzőleg, de úgy cirka 30-50 láb magasan. A küszöbön már túl voltam. Fékek behúz, sugárfordító rátol, becsapódás, spoilers ki, imádkozás.
Megálltam. Így.
Mire visszaindultam a pálya végétől Robi fényei már látszódtak. Félúton jártam a terminál fele, mikor ő leszállt. A multitasking úgy néz ki nem probléma :)
Nagyon élveztem a repülést, a repülő vezetését, az átstartolásokat, a bizonytalanságot, hogy le tudom-e tenni a gépet egy darabban.
Aki kedvet kapott IFR repülésre, akár kezdő, akár nem, akár megy a fónia, akár nem, bátran jöjjön a péntek esti repülésekre :)