Kozma András szimulátorában jártunk

Kapcsolgattunk, tekergettünk, kétségbeestünk. Majdnem leszálltunk. Leszálltunk. Jó volt. Tintafestéket nem tűrő módon jó volt.

Kozma Andrásról

Flight Simulator-os körökben ismert név. Már csak azért is, mert Ő készítette hazánk egyik legjobb kiegészítőjét FS-hez: a Budapest scenery-t. Mely nem csak a repteret, de a várost és néhány környező várost is tartalmazza. Emellett épített egy 737-es szimulátort is, mely egy ideig a Jövő Házában volt kiállítva.

A szimulátorról

Nem szeretek hasonlítani, mert nem feltétlen adja vissza hitelesen egy újonnan ott járónak az első benyomást, de mivel eddig csak két ilyen szimulátorban jártam, így nincs mihez máshoz viszonyítanom.

Az első ami szembetűnt amikor leértünk, hogy itt egy nagy kivetítő van előttem, oldalt pedig kettő nagyobb monitor. Ez valamelyest "ront" a látványon a HighFly szimulátorához képest, mert nincs periférikus látás. Illetve van, csak nem annyi, hogy az meg tudja zavarni az egyensúlyérzéket - vagy legalábbis nem annyira, mintha teljesen körbe lennénk véve kivetítőkkel.

A második dolog ami szembetűnt, hogy az egész fülke - nem tudok rá jobb szót - egyben van. A kapcsolók stabilan állnak a panelokban, a gázkarhoz erő kell, a szarvak nem lötyögnek. Olyan igazi repülő érzésem volt. A másik szimulátorban kicsti "műanyagabb" érzetem volt, valamiért az ottani hardver miatt az a benyomásom volt, hogy "ez csak egy épített fülke", semmi sem igazi.

A harmadik dolog, ami már csak a repülés közben tűnt fel: nem szaggattak a műszerek. Amikor a HighFly-ban jártam, maga a PFD is akadozott, nem csak az FS, ami kicsit nehézkessé tette a repülést.

Kozma András 737-es szimulátorában jártunk

Az első repülés

A kapitány székét kaptam meg. Kicsit elfogultan, de beültem. Sármellék-Budapest útvonal volt a terv. A gép majdnem cold&dark állapontban volt. Elhelyezkedtünk, felmértük a pilótafülkét mi-merre van, kb. hova kell nyúlni - amit amúgy kattintanánk üveges szemmel meredve előre. Ez ismét egy rácsodálkozás volt, ahogy az előző szimulátoros élménynél is: itt bizony meg kell dolgozni minden egyes kapcsoló átbillentéséért :)

Attilával végigmentünk a checklist-en és beindítottuk a masinát. Ekkor derült ki, hogy már több 20 perce ülünk a kis mézeskalács házikóban és csak nyalogatjuk a falat :)

FMC programozás következett, melyet Attila vállalt be. Végül Kozma Ricsi segítségével sikerült mindent beállítani. Jöhet a gurulás, felszállás.
A 737-eseken a kapitányi oldalon van egy kis kormányszerűség térd magasság fölött valamivel, a fal bal oldalán. Ezzel kell a gépet a földön kormányozni.

Nem túl valósághűen kigurultunk (backtrack nélkül) a 34-es pályára. "Before take-off" checklist átfut, majd felszállás. Attila rátolta a gázt kb 40%-ig, majd TO/GA. Innentől a tolóerő-automata vitte a gépet. Ahogy megindult a gép a fenekünk alatt, én valami furát kezdtem gondolni. Mintha valami masszőr-székben lennék... dehát ez rezeg! Egészen addig, amíg fel nem húztam a gép orrát és el nem kezdtem követni a Fligt Directort.

Felvittem a gépet utazómagasságra, de nem kapcsoltunk egyből robotot, megpróbáltam tartani a magasságot. Na ez volt az a próbálkozás, ami még a régi elkülönítésbe sem fért volna bele: több ezer láb különbséggel kóricáltunk, hol felette, hol alatta az utazómagasságunknak. Végül azért sikerült valamennyire stabilizálni a gépet, robot bekapcsol.

Közben beszélgettünk, Ricsi nagyon segítőkész volt, ha bárhol elakadtunk, vagy kérdésünk akadt, segített. Rengeteg apró információt tudtunk meg a gép valóságbani repüléséről, olyanokat, amiket szimulátorban valószínű soha nem tapasztal meg az ember. Például, hogy az Ignition kapcsoló egyik oldalra áll a repülés alatt, mivel a bal és a jobb két teljesen független rendszer. Az úton odafele egyik állásban, visszafele a másik állásban használják. Both állapotban szinte soha nincs.

Lassan közeledtünk Budapesthez. Robot kikapcsol, majd a gépet levittem a földig. Az igazság az, hogy annyira koncentrálhattam a gép vezetésére, hogy alig-alig emlékszem valamire. Attila dolgozott a kezem alá, állította a sebességet, tette ki a fékszárnyakat, futókat. Nekem gyakorlatilag csak a gép vezetésére kellett figyelnem. A leszállásra viszont tisztán emlékszem: ahogy számol vissza a gép, húzom fel az orrát, majd "lehuppanunk" :) Nem volt csúnya leszállás végül is, de még ott helyben hirtelen visszapörgetve fejben, elég nagyra sikeredett az állásszög, a gép farka lehet, hogy le is ért. Viszont az első "nagygépes" leszállásomhoz képest erős fejlődés mutatkozott :)

A repülés közben megérkezett Dávid is, így ők vették át Lacával az uralmat a nagyvas fölött.

Ha jól emlékszem ők is egy útvonalat repültek. Bevallom töredelmesen nem emlékszem rá, mert épp az élményfeldolgozás zajlott a fejemben miközben Attilával és Ricsivel beszélgettünk.

Kozma András 737-es szimulátorában jártunk

Az élményfeldolgozás

Ismét megfogalmazódott bennem, hogy azért az igazi pilóták... hátszóval ott vannak a szeren. Az oké, hogy monitor előtt ülve, ahol közel van a kilátás, a műszerek, kapcsolók - egyszóval minden - ott sokkal (értsd: nagyságrendekkel) könnyebb vezetni a gépet. Üveges szemmel meredsz előre és dől be az agyadba az információ. Ha valami kevés, akkor max. kicsit odébb fordítod a nézetet, vagy még azt se, mert egy felugró panelen van az adott dolog.

Az életben és a szimulátorban is, igencsak nagy távolságra vannak az információk. Értem ez alatt azt, hogy miközben figyeled a PFD-t, követed a Flight Directort és felnézel, hogy miújság van, már elvesztetted a fonalat. Visszanézel és teljesen más kép fogad. Az alatt az idő alatt, míg felnézel, felfogod, hogy mit látsz, majd visszanézel, már rég nem ott- és úgy van a repülő, ahol fejben hagytad. Alatta vagy a G/S-nek, ordít a GPWS "Glideslope"-ja, néha beszól, hogy "Don't sink!". Rengeteg a bejövő infó, amit fel kell dolgozz ahhoz, hogy tudd fejben, hogy hol és hogyan van a gép. És akkor még nem a vészhelyzetekről beszélünk, ahol a műszerek adott esetben teljesen mást mutatnak, mint amit látsz kint. A pilótákra ható erők meg még sehol nincsenek.

Szóval eddig úgy tartottam számon magamat, hogy nagy valószínűséggel le tudnék vinni egy gépet. Amikor első (előző) alkalommal repültem egy ilyen szimulátorban, kicsit elbizonytalanodtam. Ez most megerősödött bennem. Valószínű hiába tudnám, hogy mit kell csinálni, sok idő lenne, míg feldolgoznám a bejövő infókat. Az meg már túl késő lenne... :)

A második etap

A következő rész kicsit mókásabb volt. Hirtelen a Ferihegyi reptér végső egyenesén találtam magam, tejfehér ködben és felhőkben. Nesze neked műszeres repülés :) Megpróbáltam leszállni, merthát mégiscsak azért van ott az a final, hogy letegyük a gépet a végén... Követem a Flight Director-t, veszettül figyelek, hogy ne térjek le nagyon. Úgy követtem azt a szerencsétlen siklópályát és iránysávot, mintha egy vak ember vezetné az autót egy, az anyós ülésen ülő süket instrukciói alapján.

Nem tetszett az élmény, így még kétszer futottam neki a dolgnak. A második és harmadik próbálkozásnál már-már sikerült tartani az ILS-t. Egészen büszke voltam magamra a végén :)

Lacának közben el kellett mennie, így hárman maradtunk. Dávid hátul a jump-seaton a kameraman szerepét vállalta be, Attilával pedig ismét nekiveselkedtünk a gépezet nyúzásának.

Kozma András 737-es szimulátorában jártunk

A harmadik etap

Soma bácsi egyik kedvenc reptere mellett döntöttünk: Tivat (LYTV). A terv az volt, hogy Ő felszáll, csinál egy megközelítést, majd egy Touch-and-Go-val ismét felszállunk, de akkor már én vezetem a gépet és csinálok egy megközelítést.

A felszállás sima ügy volt. Elkerültünk kicsit messzebbre a reptértől, majd Attila visszafordult a reptér felé, megkezdve a megközelítést. Asszisztáltam neki amennyire tudtam: sebesség, futómű, fékszárnyak. A dolog akkor kezdett érdekes lenni, mikor kb. 4000 láb magasan ismét beköszöntött a tejföl. Jött a műszeres megközelítés. A reptér nagyon nem akart előbújni a felhő alól...

Mikoris váratlanul az én oldalamon bukkant elő, az oldalsó monitoron. Alattunk sokkal. Kézifékkel, Starsky és Hutch-os farolással és a szentlélek óvó figyelmével talán sikerült volna letenni a gépet. Attila egy gyors döntéssel rátolta a gázt, behúzta a futókat, fékszárnyakat és "tied a gép" felkiáltással el is engedte a szarvat.

Átvettem, jött a második felvonás. Ugyanúgy eltávolodtuk a reptértől, elkezdtem a fordulót vissza a reptér fele. Egyenesen egy hegynek fordultunk neki. Ez még nem lett volna probléma. De jött az a bizonyos felhő, ami Attilának is keresztbe tett. Nosza rajta, rátapadtam a Flight Directorra és követtem a megközelítést.

Tivat - LYTV

A térképen jól látszik: LOC/DME megközelítés, azaz nincs siklópálya. Magam is meglepődtem, hogy az előzőek alapján milyen jól ment. Rángattam ugyan a szarvat - ami teljesen fölösleges volt, hisz' ez nem egy műrepülő, hogy lereagálja ezeket az apró mozdulatokat. Aztán egyszercsak eltűnt a felhő, megláttuk a fákat és a repteret. Kicsit alacsonyan voltam, elkezdtem tartani a magasságot, majd mikor láttam, hogy itt az ideje fordulni, szépen ráfordítottam a gépet a kifutóra. Ami gyakorlatban annyit jelentett, hogy addig rángattam a szarvat, míg oda nem került a gép, ahova akartam :)

A magasság fogyott, Attila kikapcsolta a tolóerő-szabályzót, levette a gázt, majd lehuppantunk a földre. Megjöttünk. Büszke vagyok magamra azóta is :)

Kozma András 737-es szimulátorában jártunk

Összességében

Piszok jól éreztem magam, és még mindig vigyorgok magamban ha visszagondolok rá. Mindenképp lesz folytása a dolognak :)

Videók

Attila felszállása

Dávid leszállása

Attila leszállása

(A képek és videók telefonnal készültek, elnézést a minőségért)

Andras's B737NG Cockpit