Sikeres volt a time-wrap. Így nem volt annyira unalmas, de legalább hosszú sem. De.
Eredetileg úgy volt, hogy végre életemben először 747-el fogok repülni. Aztán nem. Helyette végre életemben először 757-el repültem. Úgy gondoltam nagy kaland vár rám.
Verőfényes napsütés, beszállás, felszállás, dögunalom. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy térugrást hajtok végre és a rövidke 8 órás utat át fogom aludni. Legalábbis részben. Az első "részben" úgy 2 óra múlva következett be, mikor egy hatalms dörgésre ébredtem.
Vihar körülöttünk, alattunk. Mivel nyugat fele volt a menet, egy jó darabig nem is sikerült elaludnom, de ez jórészt a lemenő napnak volt köszönhető.
Ismét megnyomtam a "térugrás" gombot.
Immár az éjszaka közepén ébredtem. Körülnéztem, még mindig ugyanazok az emberek voltak körülöttem. Langoliereknek nyoma sem volt.
"Térugrás, harmadik felvonás, függöny szét"
!@#va unalmas ez az éjszakai repülés. A nagy kaland annyiból állt, hogy reménykedtem, hogy mikor ismét felébredek az emberek továbbra is ott lesznek körülöttem, és nem csak a protézisük, pészmékerjük, satöbbi.
A hatodik óra egyhelyben fészkelődés és alvás-ébredés ciklus után már azon is elgondolkoztam, hogy inkább jöjjenek a Langolierek, valakit csípjen meg egy méhecske, jelenjen meg Frank Drebin, vagy mittudomén.
Egyik sem történt meg. Tovább történt a történéstelenség.
Megpróbáltam bekéredszkedni a pilótafülkébe, mint privát pilóta, jófejségből. Mondtam azt is, hogy "naa, léccilécci". Szó szerint ki lettem röhögve és lesajnálóan néztek rám, mintha 20 évvel ezelőttről jöttem volna. Mint aki nem ismeri a 9/11-et és a többi rémséget. Lehet az agyam egy része mégiscsak átcsúszott valami időkapun mielőtt feltettem volna a kérdést...?
Visszahuppantam a valóságba - és a helyemre is, és próbáltam egy újabb térugrást végrehajtani arra gondolva, hogy hamarosan én markolom majd a szarvkormányt. A saját repülőm saját szarvkormányát a saját pilótafülkémben a saját székében ülve.
Reggel negyed négykor értünk földet. Kómás voltam, mint akit agyonvertek majd befestettek fehérre, aztán két Milka tehén közé szorítottak és órákon át így fényképeztek az Újpest-drukkerek. Mert az milyen vicces az. Nem az.
Kerestem a reptéren egy nem létező objektumot egy kényelmes pad képében, majd megpróbáltam kipihenni magam.
Mert ez csak a kezdet volt. Innentől jópár héten keresztül sok-sok órát fogok tölteni egyhelyben üléssel. A félreértések elkerülése végett szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy én markolom majd a szarvkormányt. A saját repülőm saját szarvkormányát a saját pilótafülkémben a saját székében ülve. Én. Ott. (trollface)
- A történet ott kezdődött, hogy Vettem egy L-410 UVP-E-t :)
- Úgy folytatódott, hogy ellátogattam Párizsba.