Az elmúlt hetekben nagy volt a csend, de ez annak volt köszönhető, hogy egész egyszerűen nem jutottam internethez észak-amerikában. Jópár kalandos hét van a hátam mögött, nem kevés izgalommal. A repülő is szépen kezd összeállni.
Kezdjük az elején. Miután megérkeztem, másnap az akkori tulaj várt rám a váróban. A géphez érve nem kicsit esett le az állam, mikor megláttam milyen állapotban is van a gép. De sebaj - gondoltam - a saját repülőm saját szarvkormányát a saját pilótafülkémben a saját székében ülve fogom markolni. Én.
Koszos volt, mocskos volt, de már csak haza kell repülni vele.
Miután bekászálódtam a gépbe, szemügyre vettem, hogy mi az ami hiányzik belőle. Aztán gyors szemléletváltás következett: mi az ami benne van :) Gyakorlatilag az alapműszereken, rádiókon kívül semmi nem volt benne. A műszerek is csak a pilóta-oldalon működtek.
Gyors utánajárás, mi mennyibe kerül a környéken, mennyiért mossák le a gépet, stb. Hamar túlestem rajta miután realizáltam, hogy ezt bizony nem számoltam bele a büdzsébe, úgyhogy magad uram...
Irány a Karib-szigetek. Itt az egyik szigeten összeismerkedtem a helyiekkel akik nagyon segítőkészek voltak és segítettek lemosni a gépet. Fából eszkábált állványokon, életveszélyes helyezetekben balerináskodtunk jópár órát mire épkézláb kinézetet kapott a gép.
Ekkor még mindig nem voltak műszereim, se navigáció, úgyhogy simán VFR térkép alapján repültem.
Később, mielőtt átrepültem volna Floridába, sikerült beszerezni a hiányzó műszereket, GPS-t, és végre volt hibajelző panelem is :)
Később erre szükségem is volt. Floridából felszállva gyanús volt, hogy az egyik hajtómű ITT-je bizony magasabb mint a másik. Mivel még bőven a zöld részben volt, nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget.
Nagyjából 20 perc volt az érkezésig, mikor az ITT felugrott az egekbe, aztán hirtelen visszazuhant, fordulatszám leesett, majd elkezdett leállogatni a hajtómű. Néha kialudt a láng, így még pörgött egy darabig, de utána teljesen leállt. Elzártam az üzemanyagot, légcsavarok vitorlába álltak és elkezdtem süllyedni.
A leszállás végül olyan simára sikerült, mint néha még 2 működő hajtóművel sem :)
Leszállás után nem volt mese, meg kellett nézetni, hogy mi történt. Az IELU (hajtómű-vezérlő) dobta be a törölközőt. Szerencsére javítható volt, úgyhogy nem kellett újat venni.
Irány tovább Kanada felé! Gyönyörű tájak fölött repültem el, és szerencsére semmi kalandos nem történt ezen a szakaszon. Grönlandra átrepülve is sima volt az út.
Izlandra érkezve viszont meglepő dolog történt. Öt gép indult az érkezésem előtt kb. 1 órával. Mivel igen ritka itt az irányítás, reméltem, hogy megvár.
Így is lett: bejelentkeztem, levektorált a 02-es ILS-re, még állóhely számot is kaptam, hova menjek. Teljes volt a boldogság. Beparkoltam, és ekkor következett a meglepetés: mikor búcsúztunk az irányító magyarul köszönt el :)
Az első másodpercekben köpni-nyelni nem tudtam :) Aztán végül kiböktem, hogy "...én is köszönöm az irányítást" :)
Made my day - ahogy a művelt francia mondja.
Hamarosan innen fogok továbbrepülni a Skócia feletti Faroe szigetekre. Itt maradok kicsit, mert kaptam egy igéretet, hogy utánanéznek, hátha tudnak olcsón műszerfal oldalpanelt, hozzátartozó alkatrészekkel együtt. Egy pár nap biztos lesz, addig fagyoskodok kicsit a környéken és megpróbálok körbenézni túristaszemmel is.
- A történet ott kezdődött, hogy Vettem egy L-410 UVP-E-t :)
- Úgy folytatódott, hogy ellátogattam Párizsba.
- Aztán átrepültem az óceánt.